A szerelem sokak romlását okozta már a világtörténelemben, így Pécsett is szedett áldozatokat ez a kórság. Amióta feltalálták az újságot, a lapok előszeretettel számolnak be a szívügyek miatti gyilkosságokról. A sajtó elterjedése előtti időszakról azonban legfeljebb legendák maradtak fenn ilyen esetekről, tárgyi bizonyíték csak elvétve tanúskodik a szenvedélyek tüzében elkövetett halálos bűnről. Pécsett azonban akadt egy ilyen.
A már sokszor emlegetett Vörös Márton, egykori főlevéltáros számol be A Széchenyi tér regénye című munkájában egy furcsa régészeti leletről. A csontváz, ha nem is bizonyosan, de nagy valószínűség szerint egy olyan nő földi maradványa lehetett, akit a gyilkosa szeretett.
A szerelmi gyilkosságok esetében ez gyakori, bár az elkövető ilyen esetekben bomlott elméjű vagy pillanatnyi tudatzavarban szenved. A pécsi eset azonban talán ebben is kivétel, hiszen a gyilkos, jobban mondva a gyilkosságra parancsot adó racionális okból olthatta ki az általa szeretett lény életét. Elrettentő példát szolgáltatott.
Egy ilyen felvezetés után jöjjenek a szikár tények! 1920-ban a Rákóczi út 21-es számú, Mazali-féle telken kibontották a városfalat a ráépült ház fogságából. Amikor szabaddá vált a középkori erődítés, a munkások egy, a falba utólagosan beépített sírfülkére lettek figyelmesek. A sírban egy női csontváz feküdt, anatóliai arany szövésű selyemmel letakarva. Az évszázadok során a feltételezhetően fiatal nő maradványai és a selyem szinte egyé váltak, így kísérteties eozin fényben csillogott a csontváz.
A Rákóczi út 21-es számú ház mögötti városfal
---
A török lány gazdag udvartartású helyen élhetett, amit a ruházata bizonyított. Sírjának elhelyezkedése azonban rendhagyó volt, arról nem is beszélve, hogy hiányzott a feje. Nem temették a város többi török lakója mellé, de megadták neki a végtisztességet. Gazdagon bocsátották az öröklét felé, habár fejet nem adtak neki mindehhez. Kérdések sokaságát veti fel ez az eset.
Ha szerették, miért lett holtában egy fejjel alacsonyabb, mint életében volt? Miért tartották a falban, talán annak a kertnek a végében, ahol lakott? Miért kellett ilyen csúnyán végeznie a földi létét élete teljében?
A Rákóczi út 21-es számú ház ma
---
Vörös Márton nem csak tudós levéltáros volt, hanem lírai lélekkel megáldott ember is, így ezekre a kérdésekre ő is próbált választ adni. Sajnos semmi támpont nem állt a rendelkezésére, ezért csak a fantáziájában bízhatott. 1956-ban jelent meg Az öttornyú város: elbeszélések Pécs múltjából című kötete, amelyben a város történetének különös eseteit szedte csokorba. Ott szentelt néhány oldalt a fej nélküli lánynak is.
Képzeletében a török szépség egy pasa háremébe tartozott, de segített egy magyar fogoly szökésében. Sőt, nem csak segített a gyaur kutyának, hanem engedte, hogy az megérintse az arcát. Azt az arcot, ami egyébként mindig le volt fátyolozva és szépségében csak a pasa gyönyörködhetett. Az esetet azonban kileste egy eunuch, aki elárulta mindezt az urának. A pasa nem tehetett mást, mint különválasztotta a megszentségtelenített fejet a testtől. A testet otthon – a kert végi falban – tartotta, a bemocskolt fejtől pedig megszabadult. Hódoltságbeli családi erőszak tipikus esete forgott fenn.
A fal külső oldala napjainkban
---
Vagyis Vörös Márton is arra a következtetésre jutott, mint én, hogy itt bizony szerelemféltésből csaphatott le a bárd a naiv török lány nyakára. Meg persze a fogolyszöktetést sem nézték akkoriban jó szemmel. Bárki is kövesse el az árulást - nincs kivétel -, lakolnia kellett, nehogy követői legyenek. Ez a racionális oka a gyilkosságnak. Így jár, aki nem tudja, merre hány méter. Hol volt akkor még a feminizmus?
vérebek
