A törököket gyerekkori olvasmányaim alapján vérszomjas fenevadaknak képzeltem el. Mi tagadás, alaposan szétkapták Magyarországot, hatalmas vidékek néptelenedtek el a hódoltság idejében. Mivel Pécsett 143 évig állomásoztak, feltételeztem, nálunk is mészárszéket rendeztek be. Nem csalódtam nagyot, tényleg irtották, a népet, bár, akik együttműködtek és még fizettek is egy kis baksist, azok megúszhatták.
A török hódítóknak negyedik nekifutásra, valamikor 1543. július 20-29. között sikerült elfoglalniuk Pécset, de ekkor annyi vér sem folyt, mint egy jobban sikerült óvodai farsangon. A helyiek ugyanis saját maguk engedték be a megszállókat, mivel az őrség és maga a püspök is elmenekült addigra a városból. Szégyen a futás, de hasznos, főleg, ha minden mozdítható értéket magunkkal lehet vinni. De, ne szaladjuk ennyire előre, hiszen a próbálkozások alatt azért egy kis kaszabolás jutott Pécsre is.
A török pécs távlati rajza. A naiv amatőr térképészet szép példája ---
1526-ban, a mohácsi síkon alaposan elintéztek minket a szultán csapatai. Többek között odaveszett Móré Fülöp, pécsi püspök is az egész bandériumával együtt. Egyes források szerint a pécsi iskola kétezer tanulójának sem kellett többé a könyv felé görnyedve a vizsgákra készülődnie, mert Mohácsnál nemzeti nagylétünkkel együtt szálltak sírba. A nekivadult oszmánok aztán végigrabolták a környéket, Pécset is az útjukba ejtve. A városi polgárság úgy vélte, megkímélhetik a várost a pusztítástól, ha beengedik a törököket. Csak a belső várat, a fallal körülvett székesegyházat védte meg Sulyok István maroknyi vitéz élén, oda nem jutottak be a rablók. Harmadnapra aztán a törökök összeterelték a népet, miután elszedték mindenüket. Szerencsétlen emberek azt hitték, rabszolgának hurcolják őket, de csak legyilkolták mindegyiküket. Ki tudja, mekkora szenvedéstől szabadultak meg így?
Varga Szabolcs 2009-ben kiadott munkája, az Irem kertje szerint a várost ért rombolás nyomait még 1543-ig sem sikerült teljesen eltüntetni. Nem is nagyon volt erre lehetőség, mert a magyarok ekkortájt polgárháborúval voltak elfoglalva. Pécs hol Ferdinánd király, hol a királlyá emelt Szapolyai János pártján állt, a gyakori úrcserék idején némi öldökléssel tovább gyengítve saját védelmi képességeit.
1529-ben ismét nálunk járt egy kisebb török portyázó banda, akik megint felprédálták a várost, feltehetően újra kihagyva a látogatást a püspöki várban. 1540-ben elhunyt Szapolyai János király, a szultán pedig elérkezettnek látta az időt Magyarország birtokba vételére. Az özvegy királyné, Izabella, Athinay Simon deákot küldte 300 katonával Pécsre, hogy a város a Szapolyai-pártot támogassa Ferdinánd ellenében. A pécsi püspök 1541. márciusában meghalt, így csak az eszéki püspök várnagya, Kákonyi József állt a terv útjába. Ő sem meggyőződésből, hiszen szívesen átadta volna a várat, ha a katonák megkapják elmaradt járandóságukat. Athinay sem szórta azonban a pénzt, nem is volt miből, de a magához való esze megvolt neki. Nem hiába volt deák! Lefizette némi arannyal a kapuőrséget, s amikor Kákonyi épp misét hallgatott, benyomult a várba, felkoncoltatta az őrség makacskodó tagjait, így vette birtokba Pécset.
Valamikor 1541. szeptemberében a szultán kicsikart Izabella királynétól egy levelet, amiben kéri Athinay Simont, hogy adja át Pécset a törököknek. Kászim bég ezzel az irattal érkezett Pécs alá, de a deák ekkor már valamilyen okból nem engedelmeskedett a királynénak és sikeresen megvédte katonáival, a város polgáraival és a bemenekült környékbeliekkel a várost. Ez volt Pécs utolsó diadala a történelem viharai során. Vagyis ezek után soha többé nem tudta önmagát megvédeni, úgy mentek keresztül rajtunk a hadak, mint kés a vajon.
Szulejmán szultán őrjöngött, Athinay Simonról pedig ma már utca van elnevezve Pécsett. Ez azonban csak utólagos elégtétel szegény Simonnak, mert az ő élete tragikusan alakult. Ferdinánd király hívei elfogták a feleségét és a kisfiát, akiket csak akkor voltak hajlandók elengedni, ha átadja nekik Pécset. A kisfiú a fogva tartás embertelenségének következtében meghalt, míg Simon végül átadta Pécset Váraljai Szaniszlónak, így visszakapta az asszonyát. (Vagyis a cselszövő ellenpárti magyaroknak sikerült az, ami a haddal érkező törököknek nem.) Váraljait gyorsan püspökké tették, de neki igazából már csak annyi dolga maradt, hogy Székely Lukács várkapitánnyal együtt gyorsan összepakoljanak és elmeneküljenek 1543-ban a városból.
Az 1543-ban Pécs alá érkező török sereg előtt a polgárok ismét megnyitották a kapukat, de már nem csak a városba, hanem a várba is beengedték a törököket. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a szultán megkímélte az életüket, sőt, hálája jeléül megengedte, hogy a pécsiek maguk válasszák meg új urukat. A pécsiek döntése Kászim bégre esett, aki a korábbi években többször is járt a városban különféle követségek tagjaként, így ismerték őt a helyiek. Vele valóban jó vásárt csináltak, igaz, hogy a főtéren leromboltatta a Szent Bertalan templomot és a helyébe emelte a saját dzsámiját, de legalább jól beazonosítható jelképet adott Pécsnek.
A Szent Bertalan templom helyén emelt Gázi Kászim dzsámi. Ma katolikus templom
---
Pécsre a romlás évtizedei után körülbelül száz év viszonylagos virágkor köszöntött, bár főként a törökök szagolták ekkoriban a virágokat. A magyaroknak a trágya jutott. De legalább rendezett keretek között zajlott a terror, tudható volt, hogy milyen magatartást követ a karóba húzás. Tartott mindez addig, amíg a keresztény hadak ismét meg nem jelentek a város körül és újra elkezdődött az össze-vissza való öldöklés. De, ez már egy másik történet.
vérebek
