Pécs török megszállása és megtartása nem csak a mindenkori szultánok agresszivitásán múlt, hanem a már akkor is folyton marakodó magyarokon és az előrelátás teljes hiányától szenvedő európai hatalmakon is. A legutóbbi bejegyzésben említett Varga Szabolcs munka, az Irem kertje pedig még arról is felvilágosít, hogy némelyek már várták a törökök megérkezését. Pécs környékén ugyanis annyira kaotikus volt a helyzet az 1520-40. közötti években, hogy a turbánosok hatalma is jobbnak tűnt az örökös hadakozásnál. A törökök végül jöttek és megtanítottak minket kesztyűbe dudálni.
Talán kevesen tudják, hogy az Egri csillagok főszereplője, Bornemissza Gergely Pécsett látta meg a napvilágot a mohácsi csata és Pécs első török felégetésének évében, 1526-ban. A regény is úgy kezdődik, hogy egy Pécshez közeli völgyben, a patakban fürdik két gyerek. Őket Jumurdzsák, a félszemű török kapja el, mert jó pénzt fizetnének a rabszolgavásáron a janicsárnak való fiúért és a háremhölggyé nevelhető lánykáért.
Vagyis az embertelenség nem változott sokat a törökök megérkezésével, legfeljebb kiszámíthatóbbá vált. (Gyerekeket ma sem hagyhatunk kószálni magukban az erdőben, nemhogy Jumurdzsák korában!) Aki ellenszegült, az meghalt, aki békétlenséget szított, az meghalt, aki segítette az ellenséget, az meghalt, aki a törökök érdekei ellen tett, meghalt. Egyszerű ez, mint a kerékbetörés!
Jakováli Hasszán dzsámija. A törökök nem csak romboltak, építkeztek is Pécsett
---
Pécsről sokan elmenekültek még a törökök megérkezése előtt, ahogyan a Bornemissza család is tette. Az ebben az időben lelépett családok máshol gyakran kapták a Pécsi előnevet. Vagyis a ma ilyen vezetéknevet viselő honfitársaink elődei javarészt ekkortájt rajzottak ki a nagyvilágba.
Az itthon maradottak persze magyarkodtak tovább, vagyis egymást szekálták és jelentgették fel a török kádinál. Mivel a törökök igyekeztek vallási türelmet gyakorolni a megszállt területeken, Pécsett idővel jelentős unitárius gyülekezett jött létre. Persze, katolikusok és a ma reformátusoknak nevezett vallásúak is szép számmal éltek a városfalakon kívül. Bent csak muszlimok és az általuk eltűrt zsidók lehettek.
A keresztények a Mindenszentek templomát használhatták. A gond csak az volt, hogy közösen kellett volna ezt tenniük, de erre nem nagyon voltak képesek. Hol a katolikusok szorították ki a többieket, hol az unitáriusok tették ugyanezt. 1565-ben egy református vallású ember kiütötte egy katolikus pap kezéből az oltáriszentséget, majd megtaposta azt. Így vallásgyalázást követett el. A katolikusok addig lobbiztak a helyi kádinál, amíg az a béke megőrzése érdekében kénytelen volt kivégeztetni a meggondolatlan protestánst.
A Mindenszentek temploma. Itt kergették őrületbe egymást a keresztények
---
A reformátusok egyébként is sok galibát okoztak, ezért a törökök simán betiltották a misézést. (Ennyit a szabad vallásgyakorlásról.) Volt azonban egy karizmatikus vezető, bizonyos Toldi Pál, aki mégis összefogta a pécsi gyülekezetet és a Mindenszentek templomának felét elfoglalta, zavarva így az akkori főbérlők, az unitáriusok életét. A törökök nem sokat cicáztak, 1649-ben, a város határában négy lovas körülfogta Toldi Pált és egyszerűen leszúrták.
A megszállás vége felé egyre többször törtek a környékre hajdúk, fosztogatva az élelmiszer- és borkészleteket. A hajdúkkal együttműködők természetesen nem számíthattak a törökök kegyelmére. 1652-ben például tizenhét pécsi polgárt húztak karóba a város négy pontján, 1660-ban pedig egy korábbi ferences szerzetest végeztek ki ugyanígy, mert a portyázókat segítette. És még csak ezután következett a felszabadulás, amiben szintén nem volt sok öröme a pécsieknek.
vérebek
