A török elnyomás alóli felszabadulás - ahogyan ez a felszabadulásokkal már lenni szokott - jelentős öldökléssel köszöntött Pécsre. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy jöttek, láttak, győztek a keresztény hadak, hanem hosszantartó, súlyos haláltusát vívott a törökké lett Pécs. Ez az agónia eltartott pár évtizedig, elemésztett rengeteg törököt, magyart, horvátot, bosnyákot és kitudja, miféle népeket. Apokalipszis a legjavából.
Amikor gyöngülni látszott a Török Birodalom, a leigázott népek és az európai hatalmak visszavágó lejátszására készülődtek. 1664. januárjában Zrínyi Miklós és Wolfgang Julius Hohenlohe vezetésével megkezdődött a téli hadjárat, ami valójában az előkészítő csapás szerepét töltötte be egy majdani háborúban. A török utánpótlás útvonalak elvágása volt a fő cél, ezen belül is az eszéki híd felégetése. Eszékre menet azonban útba esett Pécs, és ha már erre jártak a fiúk, akkor megostromolták kicsit a várost. Mindez olyan jól sikerült, hogy amit a törökök meghagytak a középkori városból, azt a keresztény hadak tették végleg tönkre.
Az előőrs január 27-én lerohanta a Szigeti és a Budai külvárosokat, de a védők a Budai kapunál kitörtek és véres összecsapás bontakozott ki. Később megérkezett a főhad és ágyúzni kezdték a várost, amit egész éjszaka folytattak. Reggelre égett minden. Az ostromlók megvárták, amíg szépen elhamvad a város, majd január 29-én egyszerűen átmásztak a megrogyott falakon. A katonák nem nagyon foglalkoztak a püspöki várba szorult védőkkel, azonnal fosztogatni kezdtek a városban. A többször emlegetett Irem kertje című Varga Szabolcs munka szerint nem nagyon válogattak a módszerekben, aki az elüszkösödött romok között védeni próbálta a megmaradt értékeit, azt megölték. Az esztelen ámokfutásnak rengeteg nő és gyermek is áldozatául esett.
Zrínyi és egy nagyobb csapat Eszékre ment, hogy elvégezze a hídrombolást, ami remekül sikerült is nekik, majd ismét visszatértek Pécsre. Hohenlohe folytatni akarta az ostromot, hiszen a püspökvárban lett volna csak igazán nagy a zsákmány. Zrínyi azonban az eddigi veszteségeire és a februári havazásra való tekintettel visszavonulót fújt. Hazafelé még Kanizsát szerette volna bevenni, de itt már kudarcot vallott. Európa extázisban ünnepelt, hiszen senkinek sem sikerült még ilyen mélyen a hódoltság magyarországi területén diadalt aratni. Zrínyit mindenki ki akarta tüntetni, de ő nem fogadott el semmit, inkább az ország teljes felszabadításának tervén törte a fejét. A jutalom ezért is kijárt neki, mint köztudott, még az év novemberében halálra döfte egy sebzett vadkan. Később a vadkant a Habsburgok kitüntették.
A turisták örömére helyreállított északi városfal napjainkban
---
Pécs romokban hevert, s a törökök csak néhol javítgatták ki a védelmi rendszert. Ennek is volt köszönhető, hogy huszonkét év múlva, 1686-ban könnyen el lehetett zavarni a turbánosokat.
Az északi városfal másik, a turisták szeme elől elrejtett oldala. Ilyen lehetett az egykori ostrom idején is
---
Az 1680-as évek ismét a káoszról szóltak. A Pécsi Nemzeti Színházban jelenleg is műsoron van Weöres Sándor drámája, amely A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban címet viseli. A történelmi panoptikumban felsorakoznak előttünk a korszak nagy vérszívói a szultántól a császárig, akik egyébként csak színleg utálják egymást és csak a hatalmuk fenntartása miatt háborúskodnak. Mindezek tetejében Weöres Sándor bácsi, a nagy sámán még le is buzizza őket, sőt zsidózni is mer. Nem csoda, hogy a létező szocializmus idején Acél elvtárs betiltotta a darabot.
Visszatérve az egykori valóságba, 1686-ban Badeni Lajos az összevont keresztény hadakkal Buda elfoglalása után Eszék felszabadítására indult. Pécs természetesen ismét útba esett. A fő hadtestet azonban megelőzte Makár János kaproncai kapitány, aki 1686. szeptember 22-én 520 horvát és magyar lovassal rátört a városra. Nem kapott erre parancsot, önhatalmúlag intézkedett, valószínűleg a zsákmány vonzotta őt és a katonáit. Ők sem kímélték a nőket és gyerekeket, ráadásul gyújtogattak is.
A törökök elkeseredetten védekeztek és lassan hátráltak a püspökvár felé a rozoga falon keresztül a városba könnyűszerrel betört támadók elől. Óriási veszteséget könyvelhettek el. Van forrás, amelyik szerint csak a mai főposta épületétől a Jókai térig terjedő szakaszon a harcokban ötszázan estek el. Ha ez igaz, akkor patakokban folyt a vér a lejtőn.
Makár csapatai végül elvonultak, majd október 16-án megérkezett Bádeni Lajos és a hatalmas sereg. A törökök meg sem próbálták védeni a várost, ami még megmaradt Makár után, azt bevitték a püspökvárba és felkészültek a végre. A keresztény hadak így harc nélkül vonultak be a városba, s rövidesen elkezdték lőni a várat, aláaknázták a bástyákat és az ivóvízvezetékeket. A vízhiány végül megtette a hatását, a védők megadták magukat. A civilek szabadon távozhattak, a katonákat elhajtották egészen Grácig.
Török fej egy helyreállított közkúton az északi városfal közelében
---
A félhold így hanyatlott le a város egéről, hogy a helyét elfoglalja a kétfejű sas. A vérengzés azonban nem ért véget.
vérebek
